Kirúgtuk az ajtót január 3-án kora reggel, mivel úgy gondoltuk le kell gyalogolnunk az ünnepek alatt bevitt többlet kalóriákat és egyébként is eleget kuckóztunk a meleg szobában. Szépen becsuktuk magunk mögött az ajtót és különböző irányokból elindultunk tömegközlekedéssel a találkozópontra, pontosabban Budapesten a Nyugati pályaudvarra. Innen pedig együtt vonatoztunk tovább, a szokásos túra előtti izgalmakkal Piliscsévre. A vasútállomástól aztán beletapostunk a hóba, illetve óvatosan topogtunk a jéggel borított járdákon és a település útjain egészen az első igazoló pontig, a pincefaluig. Na itt viszont a túravezető máris "útvonalat módosított" és a piros kör helyett folytattuk utunkat felfelé a piros sávon, a pincék ölelésében, csak azért, hogy ezeket a fotókat elkészíthessük. :)
Kb. 1700 méter szuszogás után jöttünk rá, hogy nem az ajánlott útvonalon megyünk, de ez természetesen nem volt probléma, hiszen egy kis kerülővel ugyan de elértünk az első forráshoz, túránk második igazolópontjához, az Eszperantó-forráshoz. A forrást és környékét munkás eszperantisták alakították és építették ki a II. világháború után, majd a Magyarországi Munkás Eszperantista Egyesület kiránduló helye lett. Később a Dorog környéki bányászat hatására a forrás vize elapadt, de 2013-ban felújították és fúrt nyomóskutat létesítettek civilek összefogásával és a Tata és Környéke Eszperantó Egyesület segítségével. A forrás és környéke akár táborozásra is alkalmas hiszen számos padot és asztalt találunk, egy fedett esőházat priccsel és még egy árnyékszék is helyett kapott a pihenőhelyen.
Egy forró tea a termoszból, magvak, szenya és indultunk is tovább a Basinára a sárga háromszög jelzést követve, továbbra is hóban és felfelé. Fent a Basina kilátópontnál elég durván le volt jegesedve a terep így kihagytuk a kilátópont alatt található Csévi-barlangot, viszont pecsételtünk a Pilisi kilátások túramozgalom füzetünkbe, ha már érintettük ezt a pontot. Ja és a kilátás a Basináról a Gerecse felé:
Jeges ereszkedés következett a Basina-hegy délnyugati oldalában le a Pilicsévet ölelő szántóföldekhez, majd onnan visszakanyarodva az erdőbe a kék kör jelzést követve jutottunk el túránk második forrásáig, a Studenka-forráshoz és a környezetében kiépített pihenőhöz. Pecsét, pihi, forró tea, harapnivaló, pár perc elmélkedés, napsütötte téli nyugalom befogadása és indultunk is tovább, mert még messze az út vége. Mivel nálunk volt a Pilisi kilátások igazolófüzetünk, így természetesen útba ejtettük a Nagy-kopasz hegyet, hogy azt a pecsétet is begyűjtsük. A Basina-hegy volt a bemelegítés így lazán és könnyedén felkaptattunk a 447 méter magas Nagy-kopaszra, ahol sajnos élőben is láttuk azt a szomorú tényt, amit hónapokkal ezelőtt lehetett a hírekben olvasni. Vagyis a Dévényi Antalról elnevezett jenga kilátónak tényleg csak a hóval borított hűlt helyét találtuk. A félretámasztott információs táblára pedig 2025 végén egy emlékdobozt, benne pedig egy emlékfüzetet helyeztek ki, amibe bárki papírra vetheti a környékhez vagy a volt kilátóhoz fűződő emlékeit.
Na még egy kis maradék szilveszteri sajtos rúd meg száraz pogácsa illetve a kötelező folyadékpótlás és ronygyolunk is lefelé vissza a kék keresztre majd rátérünk a piros keresztre aztán egy hajtűkanyarral már ott is vagyunk a piros és sárga sávon, ami elvezet minket túránk harmadik forrásához, az Iluska-forráshoz. A vize nem iható illetve gyakran el is apad, viszont a környezetében szintén találunk pihenőpadokat és esőbeállót, meg persze a közeli fára elhelyezett igazolópecsétet, amivel nyomtuk is a stemplit füzeteinkbe. Megcélozva utunk utolsó előtti pontját kaptatunk felfelé a Vörös-hegyre ahol pecsételünk az aktuális túránk füzetébe és a Pilisi kilátások igazolójába is. Itt a Gyula-pihenőnél elfogyasztva maradék elemózsiánkat és teánkat, megcsodáltuk a felkelő teliholdat is.
A Vörös-hegy előtti kilátás, háttérben a Budai-hegység és a Hármashatár-hegy:
Na és most merre? Hogyan is állunk? Már csak le kell ereszkednünk Piliscsabára és Klotildligeten begyűjteni az utolsó pecsétet. A településre értünk a sárga négyzeten és be is sötétedett délután öt óra körül. A vasútállomás megvan, innen indulunk haza, de mi tovább megyünk a bélyegzőhöz és miután a hatodik bélyegző is emeli füzetünk értékét, a jeges úton már érezzük lábainkban az egész napos hóban és jégen történő kb. 20 km-es. A Klotildliget vasútállomás várótermében átlapozgatunk egy két könyvet, melyek ki vannak helyezve a vonatra várakozó utazóközönségnek, illetve elfogyasztottuk a maradék lélekmelegítőt is. Természetesen bátran ajánljuk ezt a túrát mindenkinek bármely évszakban, melynek hossza kb. 20km, szintemelkedése pedig 705m. A letölthető gpx a "hivatalos" tracket ábrázolja a mi "útvonal módosításunkat" illetve a Nagy-kopasz kitérőt nem.